A Legenda kőkemény gengszterfilm helyett, inkább romantikus történet lett, néhol keménynek tűnő, de inkább megmosolyogtató dramaturgiával.
Tom Hardy nagy kedvence lett mindannyiunknak. Szépen lassan lejutott a Spíler mellékszerepétől olyan szuperprodukciók főszerepééig, mint a Batman vagy a Mad Max, közben pedig azt is megmutatta, hogy bizony nem csak egy keményet adó macho figurát tud hozni, hanem képes valódi színészi játékra. A neve egyfajta garanciát sejtetett arra, hogy jó filmre ül be a néző és azt kapja, amit vár. Aztán jött idén a 44. gyermek, most pedig a Legenda.
Eleve tökös megoldás, ha egy színész vállalja azt a kihívást, hogy saját maga játszik el két karaktert is. Az pedig már a színésznek jelent lubickolást, ha mint esetünkben, két nagyon különböző karaktert formálhat meg, felvonultatva a színészi kelléktár legjavát. Ez egyébként az egyetlen szórakoztató és valóban briliáns a Legendában. Ami tulajdonképpen egy romantikus dráma, gengszter filmes elemekkel. Éppen ezért ajánlom inkább a csajoknak, akik még mindig odavannak a rosszfiúkért, mint inkább a pasiknak, akik vakalmi tényleg eredeti és klasszikus értelemben vett maffia filmre ülnének be.
A műfaj sajátja ugyanis az a fajta dramaturgiai vonal, amely bemutatja, hogy a kishal, hogyan lesz nagyhal, majd vagy eljutunk a teljes beteljesüléshez, vagyis a tejhatalomhoz, vagy emberünk csúfos véget ér, és ólommérgezésben csukja le a szemét/életfogytiglanra hűvösre zárják.
A Legendában azonban nincs semmiféle ilyen, „kötelező” életút. A narrátor és ezzel együtt a központi figura egy lány, ebből következik, hogy az ő szemén keresztül látjuk a Kray tesókat, akik hát olyanok amilyenek, de a központi cselekményt mégsem az ő üzleteik, hanem Frances életének története áll. A többi tulajdonképpen csak mellékszál. Ez jól érezhető a cukormázas ’60-as évekbeli zenéktől kezdve, a film finomkodó képi világán keresztül. Bizonyára lesz olyan, akinek ez a fajta love story bejön majd, de én azt sejtem a mozi nézők többsége nem erre a vonatra akart jegyet venni.
Van egypár jelenet, ahol megcsillan egy kevés a műfaj sajátosságából. Például a „nagy leszámolásnak” induló pubbéli látogatás már-már brutálisan naturalisztikusan mutatná meg az eseményeket, ám aztán mégsem kapjuk meg az arcunkba loccsanó vér látványát.
A film egyébként egy olyanfajta montázs lett, ami megpróbál kiszolgálni egyszerre több igényt is. Mert megvan benne a romantika, a fehérgalléros bűnözői vonal, a bokszolói nyerseség, a Guy Ritchie-féle kisstílű londoni alvilág és a családdráma is, de aztán nem tudja eldönteni, hogy most akkor mi is akar lenni. Ez pedig pont a legrosszabbat jelenti, hogy igazán semmilyen sem lesz.
Összegezés
A Legenda briliáns Tom Hardy színészi játéka miatt, de silány mint gengszter film. Bízhatunk továbbra is a Fekete misében, hogy idén még talán kapunk egy normális és izgalmas alvilági alkotást.
Értékelés: 6/10.
A Kray tesók valójában
Akinek ajánlom: Romantikus női lelkeknek, akik már kislánykoruk óta vonzódnak a rossz-fiúkhoz.
Akinek nem ajánlom: Kőkemény leszámolásokban gazdag, igazi tökös gengszter filmre vágyóknak.