A Marvel már azt a luxust is megteheti, hogy egy szerényebb célokat és kisebb közönséget megmozgató filmre áldozzon. És jól tetette. Remek kis matiné lett a Hangya.
Tudom! Már megint egy képregény film. Mindenkinek a könyökén jön ki, nincs más ötlet Hollywoodban, ugyanaz a kaptafa, sablonok, panelek, unalom. Hát nem. Először is a Marvel fejesei lassan egy évtizede dolgoznak azon, hogy a filmek képregényesen ki-be járhatóak legyen a karakterek számára. Másrészt pedig, hogy akár csak a képregény füzeteknél, a vásznon is legyen egyféle kínálat, ahol mindenki megtalálja a kisebb nagyobb hősét és kedvencét. A képregényt sem úgy olvassuk, hogy minden egyes szám, minden egyes történet a fölhöz vág. Vannak kissé sablonosak és vannak nagyon eredeti sztorik, de attól még szeretjük őket. Hol jobban tetszetős rajzzal, hogy ízlésünktől távol állóbb grafikával jelentkeznek, ám ettől még nem pártolunk át a festők nagy albumaira, a szuperhősök világáról. Hát így.
Éppen ugyanígy kezd működni a Marvel filmes univerzum is. Ahol a nagy össznépi bosszúállás után, idén egy kisebb rajongótáborral bíró hős, kis kalandját is megkaptuk. Itt nincs világmegváltás, nincs űrlények elleni csata, nincs semmi, ami arra utalna, hogy az emberiség sorsa ismét egyetlen ember markában lenne, épp ellenkezőleg. Itt most az egyén számít. A sztori tulajdonképpen egy betörés története, megbolondítva egy kis humorral, vicces sidekickekkel, szuperhős ruhával és hangyákkal.
Edgar Wright (akit végül kreatív nézeteltérés miatt elhajtott a Marvel) pontosan tudta a film alapjainak lerakásánál, hogy a Hangya soha nem rendelkezett akkora súllyal és rajongótáborral a Marvelnél, mint például a Vasember vagy Amerika kapitány. Ennek tudatában, nem is próbálta a karaktert túldimenzionálni, inkább egy kellemes matiné jellegű mozit hozott össze. Sok popkultúrális kikacsintással, poénnal és látványos, amolyan Drágám a kölykök összementek effektekkel. Ami igen csak jól mutat a 3D-ben, szóval már ezért megéri a szemüveges változat.
Arról nem is beszélve, hogy ez az a film, ahol aztán tényleg van minden, ami a filmes univerzumban már ismert. S.H.I.E.L.D., Howard Strak, Peggy Carter, Sólyom, Bosszúállók bázis, Hydra, Vasember fricska és így tovább. Szóval ez egész film, valóban olyan, mintha csak egy képregényt vettünk volna a kezünkbe, aminek az írói eleve egy komplex világ hálózatában gondolkodnak. Ettől lesz a Hangya kapásból, szerves rész a már ismert univerzumnak. Arról nem is beszélve, hogy bár eredettörténetről van szó, még sincs szó végletekig vontatott, szájbarágós magyarázatokkal teli, bukdácsolós történetvezetésről. Ha pedig még Edgar Wright is maradhatott volna rendezői székben, még egy sokkal egyedibb ízt a szánkban hagyó alkotás is összejöhetett volna. De így sincs okunk a csalódottságra.
Összegzés: A Hangya nem fogja meghazudtolni a nevét és nem nő a Marvel legnagyobbjává, ám kellemes szórakozás lesz a képregény fanoknak. Látványos, néhol vicces is. Bár a karót nyelt Evangeline Lillyt nehezen bocsájtom meg.
Értékelés: 7,5/10.
Akinek ajánlom: Hát egyértelmű, hogy a Marvel kirakós darabjaiért rajongóknak mindenféleképpen. Sőt, a besurranós, tolvajos filmek kedvelőinek is bátran ajánlom. Mert az egésznek van egy kicsit olyan, Ocean’s eleven hangulata.
Akinek nem ajánlom: Azoknak semmiképen, akik irtóznak a hangyáktól. Meg azoknak sem, akik azt hiszik, a gardrób méretű széfjükben biztonságban van a családi hagyaték.