Az ötödik Terminátor film utáni újra kimondhatjuk: Ez a franchise továbbra is csak két részből áll!
Pesszimizmusból nem kevés csordult ki a szám szélén, amikor a legújabb Terminátor film első hírfoszlányai kikerültek a netre. Bár, azt kell, hogy mondjam, eddig minden reboot, sequel vagy prequel kapcsán ezt éreztem. Hiszen nem tudom elengedni az agyam mellett, hogy itt csak a sokadig rókabőr effekttel állunk szemben. Na jó, idén eddig 1-1 az arány. A Mad Max megújulása és a Jurrassic World lebutulása után most ismét ott volt a kérdés. Lesz-e feltámadása a Terminátornak? Eddig ugyanis az elkészült 4 részből az első kettő filmtörténelmi alapmű lett, míg a másik kettő nem lett egyéb, mint egy drága pénzből készült délutáni matiné. De hol lehet elrontani az élő szövetet a fémvázon? Hát, elég sok helyen.
Valljuk be. Ha egy film beüt, és készülnek a folytatások, akkor ott mindig kell, hogy jelen legyen az első alkotás alapja. Hangulatban, feelingben, szereplőkben és nem utolsó sorban a történet vezetésének egyenességében. E nélkül ugyanis megszakad az a fajta folytonosság, ami a nézőt segíti hozzáláncolni a franchisehoz. Ugyanakkor a folytatásnak mindig eggyel nagyobbat kell dobnia elődjénél. A Termiator újdonsága, a legyőzhetetlen fémvázas gyilkoló gép előli menekülés kilátástalansága, az idősíkok nem egyszerű ugyanakkor még átlátható szövevénye és Arnold Schwarzenegger személyes bája egyszerre hozta a film népszerűségét. A folytatásban aztán megvolt az új dobás. Cameron amazont csinált Sarah Connorból, Schwarziból jófiú lett és ott volt a folyékony terminátor, amitől gyerekként összehugyoztuk magunkat.
Ezekben a filmekben nem volt semmi túlmagyarázva, nem voltak nyálas párbeszédek, csak a tökös dumák. Olyanok, mint a: Hasta la vista, baby!
Ehhez képest a folytatások már mind egy kaptafára készültek. Győzzük le a Skynetet, amit összefogással meg tudunk tenni. De valahogy a ’80-as évek feelingen kívül a Terminátor nem működik. Erre próbált most húzni egy újabbat az alkotógárda. A végeredmény: dögunalmas, ezerszer eljátszott klisék, egy kis fricska a 2010-es évek applikáció függő társadalmától és nagyjából 20 perc retro, ami a film egyetlen értékelhető része.
A Terminator első részében csak elmesélt történetszálnál csöppenünk be és meg is kezdődik az időutazás, vissza 1984-be. Itt aztán a már ismert karakterek – most már más szereplők által alakítva – egy teljesen más múlttal találkoznak, mert a Skynet már korábban megpiszkálta az idősíkokat. Kétségtelenül a film legértékelhetőbb része, az első film újraforgatott jeleneti és annak megpiszkált alternatív kifutásai. Ám itt ki is hűl a nyom, amit Cameron 1991-ben hagyott maga után a második filmmel.
És az nem csupán amiatt van, hogy idióta, nyálas, sehová nem tartó párbeszédek halmaza zúdul ránk. Ahol leginkább Jason Clarke üti ki az irritálás faktort. Hanem az is közrejátszik, hogy az egész második harmad nem lesz több egy idióta akciófilmnél. Amibe semmi eredetiség nem szorult. Gyerekkoromban beleégett a retinámban az a kép, amikor az Ítélet napjában Sarah Conorék utaznak és hosszú másodpercekig csak a felezővonal sávjait mutatja a camera, ahogy a semmibe utazást az egymást követő, ugyanakkora méretű és színű fehér sávok jelzik. Egymás után, végeláthatatlanul.
Az effajta eredetiség hiányzik ebből a filmből is. Amiből ismét hiányzott a bátorság, hogy 19-re lapot húzzon. Helyette kapunk egy kis nosztalgiát, egy előre kottázható akciófilmet, sok idegesítő szónoklatot, egy már a plakáton is elspoilerezett harmatgyenge fordulatot – ami egyébként ki is heréli a filmet – és hasábfából fejszével faragott karaktereket.
Összegezzünk: A Terminator: Genesis egy vérrel, verejtékkel kiizzadott sztori, egy olyan történettel, ami semmi újat nem tud mutatni a franchise folyamban. Egy teljesen felesleges folytatás és egyben hullagyalázás az élő szöveten.
Értékelés: 5/10.
Akinek ajánlom: Leginkább azoknak, akik a nyári szünet alatt nem tudnak meglenni a Trónok harca és Emilia Clarke nélkül. Illetve Schwarzenegger nagy visszatérést váró akció geekenek. Mert az ért valljuk be ő az egyedüli vállalható ebben a filmben.
Akinek nem ajánlom: Terminátor fanatikusoknak. De tényleg srácok. Ne akarjatok megnézni egy olyan filmet, ami két lábbal tiporja az eddig megjelent négy film hagyatékát. Ráadásul, mindezt céltalanul.