Christopher Nolan megcsinálta a sci-fit, amilyent a 2001: Űrodüsszeia óta nem látott a világ.
Spoiler mentes!
Ha az elmúlt évek filmterméseit nézzük, akkor kétségtelen, hogy olyan alkotások nőttek ki a tömegtermelés okozta kommersz filmes felhozatalból, amiknél a szerzőiség markánsak kidomborodott. Még, ha olyan sokak által másodlagosan kezelt képregény filmről is beszéljünk, mint a Josh Whedom által dirigált Avengers, vagy éppen az Ang Lee-féle Pi élete, hogy csak néhányat soroljak azokból a közönség és kritikai sikerekből, amik megosztás nélkül robbantottak kasszát a mozik pénztárainál. Most Christopher Nolan jelentkezett be, hogy legújabb ötletét (Ami állítólag még az ifjú Spielberg agyszüleménye volt.) három órás filmé dagassza, közben pedig olyan családdrámát hozzon össze, ami eddig a sci-fi világától meglehetősen messze állt. Egyrészt Nolannak nem volt nehéz szabad kezet kapnia, hiszen olyan filmeket készített már eddig is, amik kétség kívül meghozták az árukat. Másrészt pedig a szerzői filmek létjogosultságának egy újabb példája a Csillagok között.
Furcsa egyveleg ez a film ami magában hordozza a 2001: Űrodüsszeia dimenziók által kiszélesített kalandos utazását, a Mel Gibson-féle Halhatatlan szerelem idődilemmás szeretet kötelék megtartását vagy éppen a Gravitáció túlélni akarásának alapösztönét. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia a mozi nézőnek. Nolan legfrissebb mozija éppen annyira rágós néhány helyen, mint amennyire az alap emberi érzelmek és értékek miatt viszonylag könnyen fogyasztható a másik oldalon. Az Eredetben már megtapasztalhattuk, hogy egészen egyszerű dolgok kapcsán képes Nolan újvilágkat, egészen pontosan új törvényszerűségeket alkotni. Ezt a fajta több dimenzión való mozgást pedig most ismét előveszi a rendező-forgatókönyvíró. A filmben nincsenek gyilkos darazsak, nincs xenomorph vagy éppen kitörő vulkán. Ami a legfőbb „ellensége” az emberiség megmentésére az űrbe küldött legénységnek az éppen az életünknek értelmet adó szeretteinkhez odaláncoló érzelmek. Valamit az a fajta félelem, hogy az elmúlás okozta fájdalom a földbe döngöl és megsemmisít.
Furcsa dolog az idő, mert ez az a fajta tényező, amit bárhogyan szeretnénk, nem tudunk uralni. A teret le tudjuk győzni, hiszen az első kerék megjelenése óta folyamatosan ezt tökéletesítjük. Az idő azonban az emberiség hajnala-, az első nap és homokórák felfedezése óta az ellenségünk. Nem is az idő, hanem annak múlása, a megöregedésünk, az elmúlásunk az, ami megrémít mindannyiunkat. A Csillagok között legénysége pedig duplán is harcol. Nem csak az emberiség fogyó idejével kell, hogy okosan sáfárkodjanak, de a családtagjaik viszontlátása miatt is iparkodniuk kell. Egy újabb dilemma a mi a megpróbáltatások sorát tetézi. A fajfenntartás vagy a személyes túlélés a fontosabb? Megannyi kérdés, amire a választ hőseink csak kínkeserves önfeláldozások árán fognak válaszolni.
Nem hibátlan a film, írták már sokan és ehhez én is csatlakozom. Nolan világa annyira komplex és misztikus, hogy jó néhány szálat felveszünk, de ezekből aztán sok sehova sem vezet. A néha már-már misztikumba hajló sci-finek azonban meg tudunk bocsájtani, hiszen olyan élményt ad, amit moziban már régen élhettünk át. Hát senki ne legyen rest jegyet váltani a csillagok közé.
Értékelés: 10/10.
Akinek ajánlom: Különlegesen jó apa-lánya kapcsolatot ápoló családoknak és olyanoknak akik érezték már, hogy kis külső segítséggel, de képesek lennének a világot megváltani.
Akinek nem ajánlom: A földművelést és a kukoricát nagyon utáló vidékieknek és azoknak, akik még negyed milliméternyi port sem képesek elviselni a könyvespolcon.