Se dögösség, se tahóság, se szerethetőség nincs Megdönteni Hajnal Tímeában. Langyos víz az egész.
Amikor egyszer egy nálam sokkal okosabb filmes arc megpróbálta megfogalmazni a magyar filmek rákfenéjét, akkor azt emelte ki, hogy nem hitelesek a karakterek, a helyszínek és azok az életkörülmények, amiben a történet játszódik. Gondoljunk csak bele, az Üvegtigris pont ezért lett sikeres, mert ugyan kissé kikarikírozva, de mégis hihetően mutatta be a lúzerek mindennapjait. Vagy ha tovább soroljuk, az utóbbi évek sikeres terméseit a tétel egyre inkább megerősítést nyer. Sőt, ha kritikánk alanyát a Megdönteni Hajnal Tímeát veszem akkor pont ez az amin ezúttal elcsúszik a dolog.
Az alapmassza ugyanis egy eléggé jó anyag. Van egy csaj akire annak idején a gimnáziumi osztályban mindenki rá volt állva, ám csupán egyetlen legény volt a gáton aki közel kerülhetett hozzá. Ő azonban 15 évvel ezelőtt nem volt elég vagány ahhoz, hogy megtegye amit megkövetelt a haza. Az érettségi találkozón azonban minden adott volt ahhoz, hogy végre a két test egyesüljön az univerzumban ám az osztály görénye pont akkor pont ott volt és a pajzs résén egy kis videóval örökítette meg az egymásnak feszülést. A bajok pedig itt kezdődnek és nem csak a történet sodrásának szempontjából, hanem a már említett hitelesség aspektusából is.
Mert első és legfontosabb a femme fatale, akire ugye az egész film épül hát ő bizony nem az, aki után fürtökben lógnak a pasik az utcán. Osvárt Andrea helyes lány de annyira nincs kisugárzása, hogy az valami félelmetes. Pont, hogy nem mozgat meg bennem semmit és arra se nagyon törekedtek, hogy a filmben valami olyasmit kihozzanak belőle a sminkesek, stylistok vagy esetleg az operatőr, hogy az nadrágsátras állító végeredménnyel bírjon. Simon Kornél a film 105 perce alatt ugyanazt a fancsali pofát vágja. A történet görénye, a Bögöcs pedig se nem tahó, se nem prosztó, csak egy asszonyverő trikóban feszítő, túl sok foggal megáldott kissé artikulálatlan orrhangon horkangató idióta. Pedig Szabó Simon ebben a szerepben lubickolhatott volna. Nem tette meg. A mellékszereplők pedig éppen ugyanolyan íztelen alakok, mint amilyenek a főkarakterek.
Értem én, hogy a termékelhelyezés problémáját nehéz átívelni, de vagy IKEA bútorkatalógust kapunk minden egyes lakásban játszódó jelenetnél vagy kamu márkás sört és a kettő együtt ismételten csak annak a bizonyos hitelességnek a rovására megy.
Sok kis apróság amire a filmkészítők vagy figyelnek vagy pedig szépen lassan kihúzza alóluk a talajt, amivel végül már nem tudnak mit kezdeni. A történet egyébként is sablonos. A tuti biztosban élő csaj és pasi otthagyja az esküvőjét, csak mert rájön egy ruhatárban (!) megejtett kósza numera után, hogy addigi felépített élete mit sem ér. A tahó megjavul, a minden csajt ágyba gyűjtő pasi is megjavul, a szemét arrogáns sztár riporter meg meglakol. Sablon, sablon, sablon.
Sajnos ez a film nem lett vicces és a szórakoztatást is olyan fokon űzeti a közönséggel, mint egy másodkategóriás tévéfilm. Ha Hajnal Tímeát nem is döntöttük meg, egy valamit nagyon is. Építkező optimizmusunkat, hogy a magyar film ázsiója feljövő félben van.
Értékelés: 5/10.
Akinek ajánlom: Suttyó pornópoénokon nagyokat nevető, osztálytársával szexelni nem tudó örök kamaszoknak.
Akinek nem ajánlom: Ízletes nevetésre vágyó, magas színvonalú vígjátékokhoz szokott mozilátogatóknak.