Thor második kalandjában csak kapkodjuk a fejünket a világok között miközben a vászonról csöpög le a Gyűrűk urába öntött Star Wars.
Olyan atmoszférával rukkolt elő a Thor: Sötét világ, amivel megkockáztatták a készítők, hogy pengeélen táncoltatják a pörölyös hőst a fogyaszthatóság és az underground között. A vállalkozás bejött, valami olyant kapunk, ami ott lebeg a Gyűrűk ura féle fantasy és a Csillagok Háborúja diktálta sci-fi között, a film pedig ezzel együtt meg tud maradni a saját maga alkotta szabályok között.
Amióta a MARVEL kijött az első Vasember filmmel és egyazon évben a Hihetetlen Hulkkal, azóta ontja magából a legnépszerűbb (és általa még mindig birtokolt jogú) képregény karaktereinek jobbnál jobb filmjeit. A legnagyobbat kétségtelenül a Vasember akasztotta, de hogy a múlt nyáron össze tudta trombitálni a szuper csapatnak számító Bosszúállókat az is kellett, hogy az egyes karakterek filmjei többé kevésbé kapcsolódjanak egymáshoz előbb utóbb metszésbe kerüljenek. Amíg korábban az idei év első filmje a Vasember 3 egy kicsit lazábbra vette ezt a fajta köteléket, addig a Thor – Sötét világ már jobban beleilleszkedik a MARVEL újabb grandiózus tervébe a Phase 2-be. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek a filmnek nincs épkézláb eleje és vége, ez is pontosan megállja a helyét egy külön sztoriként.
A sztori ezúttal – csak úgy mint a Vasember 3 esetében – New York után folytatódik. Thor immár nem az a forrófejű, tesztoszteron báró, mint akit az első filmben megismertünk, hanem sokkal megfontoltabb, bölcsebb és körültekintőbb. A bajok akkor kezdődnek, amikor az univerzum egy régi ellensége új erőre kap és olyan sötétséget szabadítana az egész mindenségre, hogy olyant még senki sem látott. (Mondjuk a sötétség alapvető tulajdonsága, hogy nem lehet látni.) És innentől kezd el izgalmas lenni a történet. A filmben ugyanis Thor két frontot nyit vagy legalábbis nehéz azt eldönteni, hogy hol húzódnak az ellenség határai, amikor végső elkeseredettségében kiengedi a cellájából Lokit. A kedvenc bad ass mother fucker fél istenünk pedig hozza a már több film óta rá jellemzőt. Ármányt, cselszövést, csapdákat, trükköket és a szája szegletében húzódó cinkos mosolyt, amitől a lányok olvadni kezdenek.
Azt a fajta filmet sikerült összehoznia a stábnak, ami nem az elsőtől az utolsó percig kiszámítható, hanem éppen olyan csavarokkal tartogat, amire a néző a legkevésbé sem számít. És bár Loki ismét megpróbálja ellopni a showt, azért a Thor megformáló Chris Hemsworth magabiztosan hozza a pörölypörgető félisten szerepét. Ha a színészek viszonylag kis teret is kapnak a képregényekből ismert karakterek miatt, a látványnál kapott szabadabb kéz kiéli a kreativitását. Az egyes világok látványa ugyanis olyan markánsan szeparálódik el mint a Star Wars univerzumban. Amikor pedig a végső nagy ütközetben ugrálunk közöttük, akkor az első részből ismert régi ismerősök is visszaköszönnek.
A Thor második részét valaki egyenesen a képregényfilmek Keresztapa II-jének pecsételte. Ezt azért én meghagynám a Sötét lovagnak. Az azonban biztos, hogy a Sötét világ olyannyira unikum ebben a témában, hogy a jegyet váltók mindegyike minőségi szórakozást kap majd a pénzéért. A MARVEL pedig ezzel a filmmel mozdult el igazán a fantasy/sci-fi világa felé. Kellett is ez a lépcsőfok, hiszen a következő év augusztusán bemutatásra kerülő Galaxis őrzői már teljes egészében egy idegen világban játszódik.
Összegezve tehát a Thor 2 egy minden képregényfogyasztó igényét kielégítő alkotás és azoknak is szórakozást nyújt majd, akik nyitottak a fantasy és sci-fi keveredésére. Tökéletesen szórakoztató és szájtátásra kényszerítő 112 perc.
Azt pedig nem kellene leírnom, hogy emberek MARVEL filmről van szó, így az utolsó betű legördüléséig mindenki maradjon a helyén, mert le fog maradni az extra jelenetekről, amiből ebben az esetben kettő is terítékre kerül. Ezekből pedig az első a következő nagy MARVEL felvonás egy újabb építőkockája.
Akinek ajánlom: Nem kérdés, a képregényrajongók imádni fogják. Thor pörölye most nagyobbat üt mint valaha. Nem fogsz tudni aludni!
Akinek nem ajánlom: Nyugdíjba vonult vasgyári dolgozóknak, akiket a kalapács látványától is a szívszélütés kerülget.