Tom Hanks briliáns színész. Ezt régóta tudjuk. Most egy fantasztikusan izgalmas történetet toltak alá.
Kalóz romantika
Johnny Deppnek és a Karib-tenger kalózinak hála a kalózkodást olyan romantikus dolognak tartjuk, hogy az már-már vetekedik a Szerelmünk lapjaival. A kalózok verte hullámot nem is egy film lovagolta meg. A legszélsőségesebb vadvirága a Jégkorszak 4. része volt, ahol a kalózmesébe oltott mamutgyapjúban bújtatott lajhár az esztendő legnagyobbat robbantott kasszása volt. A folyamatnak pedig messze nincs vége, hiszen Disneyék már jó ideje bejelentették, hogy újabb kalózkodásra adják a fejüket, így együtt drukkolhatunk ismét Sparow kapitányért, na meg azért, hogy megtömött zsebekkel hagyja maga mögött a brit hajók fedélzetét.
Azonban mi van akkor, hogyha a kalózkodás mégsem annyira jó muri. Mert, hogy a kalózok továbbra is itt élnek köztünk. 2009-ben is itt voltak, amikor Szomália partjainál Richard Phillips és legénységét lerohanták és pénz reményében a kapitányt túszul is ejtették. Erre pedig Hollywood úgy csapott le mint gyöngytyúk arra a bizonyosra. Ami pedig a végeredményt illeti: egy briliánsan izgalmas, még minimális társadalom kritikát is felvállaló, akció dús thriller.
Macska-egér játék
Történetünk annak a bizonyos kalóztámadással végződött útnak a legeslegelején veszi fel a fonalat. Már itt érdekes kettősséggel operál a film, hiszen amíg a nyugati világban a minden kényelemmel ellátott családi ház és a komfortos autó nyújtotta biztonságban az a legnagyobb probléma, hogy a gyerek sokat hiányzik az iskolából. Addig párhuzamosan Afrika nyugati partvidékén a csupasz földre ledobott matracon feküdve a napi megélhetésért kell síkra szállnia az ottani társadalom képviselőinek. Arról nem is beszélve, hogy az ellentétes világnézetek és szögesen egymással ellenben álló problémák ütköztetése nem csak verbálisan, de a képi világban is megjelennek. Az amerikai nyugodt, hosszan kitartott képekkel ellentétben Afrikában úgy remeg és rázkódik a kamera, hogy már ettől majdnem tengeri beteg lettem, pedig ekkor még tengerre sem szálltunk.
A film hagy időt megismerni az egyes karaktereket és arra, hogy motivációjuk hiteles legyen. Amikor aztán Phillips kapitány megpillantja a radaron pittyegni az érkező kalózokat, na onnantól kezdve feszül meg a néző minden idegszála és egészen a film végéig el sem ernyed.
Olyan mesterien van felépítve a dramaturg és olyan feszesen van vezetve a történet, hogy lehetetlen nem tövig rágnunk a körmünket. A teherhajó remek helyszín arra, hogy bújócska játék kezdődjön és már már Die Hard-i fordulatokat magában hordozva járjuk körbe a hidat, a gépházat na meg a konyhát.
Túszjátszma
Amikor pedig egy nagyot sóhajtva hátradőlünk a székben egy kissé megpuffadva a gépi kólától és popcorn sótól cserepes szánkat nyalogatva csillapodni érezzük az adrenalin koncentrációt, na akkor üt be a második hullám. A bújócska utáni tiszta helyzetet teremtő mentőcsónakban sokkal többről van szó, mint, hogy ki találja meg gyorsabban az egérutat. Itt igazi emberi sorsok rajzolódnak ki és bár tudjuk, hogy kik a jó és rossz fiúk ebben a csatában, olykor az éles határ szinte már semmivé homályosodik. Mert itt ebben a történetben nem csak kalózok néznek szembe egy teherhajó kapitányával, hanem a kitörni kívánó és mások által előidézett nyomorát levetni akaró harmadik világbeli egykor tisztességes munkából élő emberek az erővel odacsapó nyugattal.
Az persze senkinek sem ad feloldozást, hogy a szegénységét a mások javainak elvételével próbálja meg levetkőzni, viszont Paul Greengrass rendezőnek a tempó és az izgalom fenntartása mellett még ennek fejtegetésére is van ideje. Maximális tisztelet érte neki és Tom Hanksnek is. Aki ezzel a fimmel ismét bebizonyította, hogy annyira zseniális színész, hogy elismerésére lassan egy újabb díjat kell alapítani. Ám amíg ez megtörténik, felőlem elég lesz neki az Oscar is.
Hanks és Phillips kapitány
Akinek ajánlom: Izgalomra vágyóknak és pattanásig feszült légkörben maximálisan önmagukat jól érző mozilátogatóknak.
Akinek nem ajánlom: Tengeribeteg western rajongóknak. Mert ebben a filmben se ló, se seriff nincs.