Nincsen új a Pókruha alatt (filmkritika)

Nem tudták megreformálni a Pókembert. Ez úgy sem sikerült, hogy bevetették a Pók legnagyobb ellenségét és első szerelmét is.

Adott egy lúzer srác a suliban, akin mindenki csak röhög és a csajoknál sem túl szerencsés. Bár az agya penge ezzel egyelőre nem sokra megy. Egyszer egy céglátogatásnál megcsípi egy mutáns pók. Ettől aztán szuper ereje lesz és gyorsan törleszt is minden sulis ellenségének. Röviddel ezután az ő nemtörődömsége miatt a nagybátyját lelövik, ettől aztán maszkos igazságosztó lesz, akit a bosszú vezérel. Nem sokáig ragad meg a piti bűnözőknél mert hamarosan egy örült tudós zöld alteregójának világpusztító tervét kell megakadályoznia. Ez sikerül is, és álmai nőjével is összejönne, de a felismerés, hogy élete folyamatos veszély a csaj kegyeit inkább visszautasítja.

Na, melyik Pókember film történetét sikerült pár sorban összefoglalnom? Hiszitek vagy sem egyből kettőét. Ugyanis nem csak az első Pókember film, de a Csodálatos Pókember is ugyan ezt a kaptafát követi. Sajnos semmi újat nem sikerült kihoznia a Sonynak a történetből. Ha az 50 éves Pókember szülinapján, vagyis ebben az évben nem sikerült volna egy új filmet bemutatnia a vállaltnak akkor vissza kellett volna adnia a jogokat a Marvelnek. Lehet jobban jártunk volna. A Marvel ugyanis már évről évre bizonyította, hogy képregényekbe belevitt olvasó közeliséget, a filmeken is hozni tudják. Az pedig, ahogy a Bosszúállókat összehozták példanélküli.

 

Szóval a Pókember Sonyhoz való tartozása több szempontból is fájdalmas a képregény rajongóknak. Nincsenek meg a filmben azok a jó kis áthallások, amiket a Marvel filmeknél amúgy is imádunk. Az egyetlen hasonlóság, Stan Lee cameoja, ami ezúttal nagyon viccesre sikerült.

Több út is állt a készítők előtt. Vagy a Marvel féle vonal, amivel a képregény hűséget hangsúlyozták volna. Ebben az esetben Peter Parkert egy 18 éves színész alakította volna, nem egy 28 éves, poénokból is kijutott volna. Hiszen az eredeti Pókember jócskán adakozott ezekből ellentétben a film búskomor, kissé emós, deszkás főhősével. A másik, járható út, a Nolan-féle realisztukis ábrázolásmód, ami az új Batman szériának meghozta a sikert. Mivel a Pókember szakítani akart elődjével semmi nem lett volna, ami bármilyen megkötést is ad.

Azért vannak jó dolgok is a Csodálatos Pókemberben. Furcsa mód nagyon mély érzelmeket mutatnak be a vásznon. A szerelem vibrál, a bánat tengermély. A Coldplay betétdala miatt pedig már-már azt is gondolhatnánk, hogy a Pókember felnőtt. Azonban sajnos mégsem. Az egy nagyon jó dolog, hogy az első trilógiából kihagyott Gyík végre állati mivoltában ordít a vásznon, azonban a gyenge CGI úgy rontja el az összképet, mint fehér hab a Rába felszínét. A 3D is enyhén szólva paraszt vakítás, ugyanis a film nagy részét úgy lehet nézni szemüveg nélkül, hogy az élmény nem, hogy romlana, de a szemüveg nélküli világosabb kép még élvezhetőbbé teszi a filmnézést.

http://www.youtube.com/watch?v=V6Q9HiFQhhM

Ismét leírom, hogy Marvel filmről van szó, így senki ne siessen ki a vetítőteremből. Folytatás biztosan lesz, ezt már a Sony is bejelentette, hogy meg sem állnak a trilógiáig. Így aztán van remény, hogy a Gyík után olyan Pókember ellenségek is két lábra kapnak, mint a Keselyű, a Skorpió, vagy éppen a Rínó. Ha ez egyelőre még megjósolhatatlan, a folytatást illetően vannak panelek. Azt minden geek tudja, hogy Gwen Stacy-t a Zöld Manó öli meg, ezzel szembe menni pedig nagy bátorság lenne.

Mondjuk az is, hogy egy Pókember filmben nem hangzik el, hogy „A nagyobb erő, nagyobb felelősséggel jár.” Most mégis megtörtént.

Hozzászólások lezárva.