Táncos mulatság a libabőrök asszisztálásával (filmkritika)

A kiszámítható történetet és a harmatgyenge színészi játékot bőven ellensúlyozza a jó zene és a szemkápráztató táncos egyveleg a Street Dance 2-ben.

 

 

Nem vagyok nagy táncos film rajondó. A Dirty Dancing és a Flashdance sincs meg, bár tudom ezzel a sorral női olvasóim egy csapásra haragítottam magamra. Most sem igazán mozgatott meg a Street Dance 2, de hát a másik felem nyaggatásának eleget téve beültünk rá a moziba. És bár korábban azt gondoltam, hogy kínszenvedéses másfél óra vár rám, végül minden tagommal ritmust rázva jöttem ki a vetítőteremből.

 

Ugyanis a Street Dance 2 feelingje magával ragad. A látványos koreográfiák olyannyira beszippantanak, hogy liba bőrözve mozog kezünk lábunk a mozifoteljában és szájtátva nézzük a látványosabbnál látványosabb táncos megoldásokat. Az pedig, hogy 3D-s a film még rátesz egy lapáttal. Itt aztán abszolút van létjogosultsága a térhatásnak. Az egyetlen zavaró dolog a 3D-ben, hogy a felirat sokszor útban van. Ez azonban még megbocsájtható. Nem úgy mint a történet gyenge vonalvezetése és a szereplők iskolai színjátszókört idéző színészi játéka.

 

Lássuk be, hogy táncos filmet két dolog miatt nehéz csinálni. Az első. Hogy akár csak a pornóban, itt is ki kell tölteni az akciók közti holtidőt. Mert ugye nonstop 1,5 órát végig ugrálni céltalanul nem lehet. Vagyis lehet, de az csak Bollywoodban dívik és nem európai gyomornak való. Így tehát kell egy történet, és itt kezdődnek a bajok. Egy komoly sztoriba nem lehet táncot oltani, mert komolytalan lesz. Maradnak tehát a panelok. Ezekből pedig ugyan könnyű építkezni, de ebből kifolyólag minden egyértelmű és könnyen levezethető a nézőnek. A csaj és a srác összejön, a versenyt az esélytelenebb nyeri meg stb.

 

A másik bibi ami jelentkezni szokott a táncos filmeknél. Hogy a táncosok nem színészek, a színészek pedig nem táncosok. Egy két lépést meg tudnak tanulni, mint például Natalie Portman a Fekete hattyúban, de attól ők még nem fognak fejen pörgő igazi street táncot bemutatni. Ezzel a problémával pedig itt is találkozunk. Néha olyan gyenge színészi játékot mutatnak a szereplők, hogy legszívesebben sírásban törnék ki, a vágó azonban pontosan tudta, hol kezd ciki lenni a szitu és még mielőtt fájdalmunkban a hajunkat tépnénk, máris egy újabb táncorgiát kapunk a nyakunkba.

 

Sok jó megoldás van a Street Danceban. Az egyik kedvencem Manu és Ash chili párbaja, egészen meglepően csempésztek ebbe a filmbe egy western elemekkel tarkított jelenetet. Ami legalább annyira szórakoztató mint egy verejtékes táncpárbaj.

 

Táncosok, szép lány és jó pasi kedvelők figyelem! Ne szalasszátok el a Street Dance 2-őt, mert tényleg szórakoztató és kikapcsoló film. De legyetek óvatosak, mert a tánc könnyen megfertőz.

Hozzászólások lezárva.