Veterán sztárséfet alakít Jean Reno francia filmszínész az Én, a séf című gasztrovígjátékban, amely június 21-én kerül a magyar mozikba a Budapest Film forgalmazásában. Daniel Cohen, a film rendezője az MTI-nek elmondta: azért nyúlt a műfajhoz, hogy pótolja a francia filmművészet „mulasztását”.
A nagy szerep, a Coco, A birodalom visszavár rendezője az MTI-nek elmondta, hogy miközben számos ország konyhaművészetéről született már film, Franciaországban az 1970-es évek óta nem készítettek igazi gasztrofilmet. „Utoljára talán Louis de Funesszel készült gasztrovígjáték, ezt a hiányt mindenképpen szerettem volna pótolni” – fogalmazott Daniel Cohen, utalva a Szárnyát vagy combját? című legendás alkotásra.
A történet Alexandre Lagarde-ról, a veterán sztárséfről szól, aki válságba kerül: új főnöke ki akarja rúgni, lecserélni egy ifjú, modern szakácsra, aki a jobban jövedelmezőbb molekuláris gasztronómia megszállottja. Miután az ötletekből is kezd kifogyni, maga mellé veszi Jackyt, aki ugyan amatőr, de megszállottan szeret főzni, ráadásul tehetséges is.
A korábban színházakban rendező és játszó Daniel Cohen megjegyezte, hogy mindig is szeretett volna egy olyan klasszikus vígjátékot rendezni, amely két ellentétes személyiség kapcsolatáról szól. „Emellett természetesen a professzionális konyha is érdekelt, igaz, ebben a filmben az olyan ínyencségek, mint a molekuláris konyha, csak komikus elemként jelennek meg” – magyarázta az alkotó, aki megjegyezte, hogy ő maga ugyan szeret éttermekbe járni és főzni, de nem tartja magát igazi gourmand-nak.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e a két szakácsfigurán keresztül a filmezésről, a szakmáról beszélni, Daniel Cohen azt felelte, hogy mindenképp, hiszen a film az alkotásról és annak folyamatáról szól. „Lagarde a hagyományokban hisz, de már nincs igazán kedve főzni, már nem tudnak neki az apró dolgok örömet okozni. Jacky a tökéletes ellentéte, egy kalandvágyó amatőr, akiben azért ott van a zsenialitás szikrája” – fogalmazott a rendező.
Felidézte azt is, hogy a történet már jóval korábban eszébe jutott, de más munkái miatt folyton félrerakta a témát. „Már azelőtt megszületett az ötlet, hogy a főzés, a konyhaművészet ekkora divattá vált volna” – jegyezte meg Daniel Cohen, aki szerint így is tökéletes a film időzítése, hiszen ma már a divatos főzőműsorok hatására rengetegen szenvedélyes szakáccsá képezték magukat.
Elmondta: nem volt könnyű megszerezni Jean Renót a főszerepre, ebben végül a Gaumont francia filmvállalat producerei segítették. A közös munkát ugyanakkor kiválónak találta, a színésszel való forgatást pedig „rendkívül koncentráltnak”. „Barátságnak azért még nem nevezném azt, ami köztünk kialakult, inkább kölcsönös tisztelet jellemezte a forgatást” – fogalmazott. „Nagy csodálattal tekintek rá, és tudom, neki is tetszett a film” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy miért esett a választása a másik főszereplőre, Michaël Younra, elmondta, hogy a francia színész rendkívül népszerű Franciaországban, nevet a tévében szerzett magának „one man show-jával”. „Egy vérbeli komikus, emellett remekül énekel. Kicsit őrült, kicsit bolond, kétségkívül teljesen más, mint az ismert francia filmsztárok” – jellemezte Michaël Yount a rendező, hozzátéve, hogy már nagyon régóta szeretett volna vele dolgozni. A fiatal színész ráadásul elvégzett egy szakácstanfolyamot is, így ő valóban profin bánik a konyhai eszközökkel – árulta el.