Nagyon senkinek nem kell megerőltetnie magát, a Diktátor ugyanis tényleg vicces.
Sacha Baron Cohen az a fajta humorista, aki alteregókon keresztül próbál meg görbe tükröt tartani egy-egy társadalmi helyzetnek, egy-egy a maga módján groteszk szituációnak, amit mi magunk a hétköznapok szürkeségében észre sem veszünk. Így született meg Ali G, aki nem, hogy népszerű volt, de legendává lett. Akár csak Borat, akinek bőrébe bújva hülyét csinált szinte mindenkiből az Amerikai Egyesült Államokban. Így adott életet Brünonak, akit….hát ha lehetne inkább elfelejtenénk. De most kiköszörülte ezt a csorbát és visszatért, méghozzá a nagy szakállú Aladeen diktátort magára öltve.
Egy kicsit azért dilemmában voltam a heti mozinézéssel kapcsolatban. Hiszen a Kalózok is a héten debütált, a Wallace és Gromit alkotói pedig garanciát adnak egy másfajta, általam éppen ugyanannyira értékelt humorra. Végül azonban győzött a rosszabbik énem, mert hát ugye a gyengén nevetni nem illik, de mégis jólesik. A Diktátor ugyanis valami olyasféle műfajban utazik, mint szeretett Torrenténk. Hímsoviniszta, önimádó és rasszista. Mindez azonban a spanyolnál egy hangyányival lúgozottabb formában teszi meg.
Végre. Egy olyan vígjáték ahol 5 percenként felnevetünk és nem az 3 poén van bent amit már a trailerben úgyis ellőttek. És bár az amerikai szórakoztatás ezen ága mostanság csak a szarós-fingós poénokra épít, ezúttal kisebb dózisban kapjuk meg, mint legutóbb az Amerikai pitében. A Diktátor sikere abban rejlik, hogy figyel a részletekre, és amiből csak lehet e témában, abból bizony ez a film viccet csinál. Sőt, még arra is ügyelt, hogy a betétdalok is Aladeenosítva legyenek. Zseniális. Sacha Baron Cohen egy az egyben Diktátorrá lesz és bár mindenki azért van körülötte, hogy egy poén kedvéért belerúgjon, azért van, aki felnő hozzá.
A Másnaposok óta ugyanis kell a tökös vígjátékokba egy olyan kínai aki jó dolgában férfi nemi szerveket elégít ki. Ez a feladat most Mr. Lao-nak jutott, aki még nevében is hajaz a már említett Másnaposok Mr. Chow-jára. Ezt a kis koppintást azért én abszolút meg tudom bocsájtani. Mert Mr. Lao az a figura, aki a szerethető kis görényt hozza és a beletáplált perverz humor pedig ritkán jelenik meg a mozivásznon.
Aki tehát nem szégyelli bevallani, hogy benne is van szunnyadó szemétláda és elég intelligens hozzá, hogy a finom kis áthallásokat annak értse, ami, az ne is jegyet, hanem bérletet váltson a Diktátorra. Ahol a dubajozásnak is egy újabb válfajával ismerkedhet meg.
