Már semmi sem a régi (filmkritika)

Az Amerikai Pite legújabb része visszanyúl a gyökerekhez, hogy aztán tövestül téphesse ki saját magát.

 

Én amondó vagyok, hogy a vígjáték vagy legyen romantikusan Forrest Gumpos vagy alpárian Torrentés, képviselve a humor legmocskosabb, legperverzebb, legvisszataszítóbb formáját. Keverve a kettőt, azonban olyan kínos momentumokat szülhet, mint amikor valaki kurvaanyázik a templomban, vagy egy első randis jelenetben azt a nem túl kellemes tényt osztja meg a partnerével, hogy ma még nem kellett kakilnia. Van ennek is mosolygásra okot adó töltete, de azért mégsem kéne erőltetni.

 

Az Amerikai Pite első és mind idáig egyetlen klasszikus részében, eltalálták azt a határt amin belül tudtak maradni az alkotók és a szereplők is azt a korosztályt képviseleték, mint a törzsközönség, akiknek a filmet szánták. Olyan helyzeteket teremtettek, amikkel mi magunk – akkor még gimisként – is találkozhattunk vagy legalábbis ott volt az esélye, hogy hát bizony velünk is megtörténhet.

 

Óh, azok az izgalmas gimis évek. Nem csak mi sóhajtunk fel, de felsóhajtottak a film egykori szereplői, fogták magukat és producerként megadták az esélyt a nosztalgiázásra. Csakhogy amit az idő megszépít, a jelen csúffá tesz. Aki pedig látta az első részt, csak az képes felvenni ennek a filmnek a fonalát. Többé kevésbé ugyanazokat a poénokat ismétlik meg a filmesek, ám ami 13 évvel ezelőtt működött az most kínos csöndet eredményes a vetítőteremben.

 

Jim értelmetlenül szenved a konyhában, ahelyett, hogy felnőtt embermódjára szólna, hogy mi a szitu. A hasonló helyzetek pedig csak fokozzák abbeli aggodalmam, hogy ebből most semmi jó nem fog kisülni. De azért nem leszek szőrös szívű, mert volt egy két jó rész, és a pasiknak van csöcs, a csajoknak meg pöcs. Nagyjából az egész film olyan, mint amikor összejövünk a volt osztállyal, felnyerítünk egy-két „Emlékszel, amikor…” történeten és pár sör után megpróbáljuk hasonló, de béna rögtönzéssel megidézni a 17-18 évesen átélt mókákat.

 

Nem rossz ez a Pite, de az idő haladtával, hígult, fakult és szárazabb lett. A szereplők felnőttek és már kevésbé áll nekik jól a szarós, fingós poén. Arról pedig nem is beszélve, hogy az eredeti film mozgató rugója, a tinik ismerkedése a szexszel, most már annyira nem aktuális, mint egy Balaton jegére befutott Hammeres poén a Facebookon. Annak azonban végtelenül örülök, hogy stáb nem hagyta ki azokat a magas labdákat, amiket a Pite mítosz még 13 évvel ezelőtt feldobott, és végre Stiflernek is jut egy MILF.

Hozzászólások lezárva.