Kevesebb dal, több ökotanítás (filmkritika)

A Táncoló talpak 2. egy hangyányival haloványabb lett mint az első film. Kevesebb a betétdal, de a globális felmelegedés óriási galibát okoz.

 

Azon már rengetegszer kibosszankodtam magam, hogy a kettesek, hármasok meg négyesek korát éljük. A filmkészítők soha nem látott pofátlansággal próbálnak meg lehúzni ezer bőrt egy egyszer nagyot durrant alkotásról az eredmény azonban legtöbbször lehangoló. A Táncoló talpaknál ennyire nem tragikus az eredmény, de kellett néhány kisebb trükk ahhoz, hogy egy egész estét film elkészülhessen a pingvinekkel.

 

A Táncoló talpaknak megvolt az a furcsa tulajdonsága, hogy nem követte az animációs filmek azon vonulatát, hogy egy gonosz jó harcot mutasson be ahol a gyerekek már úgyis sejtik, hogy a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig széles mosollyal lovagol el a naplementébe. Ez a fajta történetmesélés megmaradt a második filmre is. Azonban, hogy a már imént említett forma megmaradhasson kellett a filmbe egy másik cselekményszál is. Tulajdonképpen két filmet kapunk egybe gyúrva. A két krillnek ugyanis semmi köze a pingvin kalandhoz, ők amolyan outsiderekként jönnek, mennek jó pofiznak, de nélkülük éppen úgy meglenne Topi mint velük.

 

Amúgy már az első rész sokat kapott azért, hogy egy éneklő-táncoló filmbe miért kellett belerakni a tengerek túlhalászásának problémáját. Hát most figyelem, még tovább tolták az egyensúlyt a környezetvédelem felé. Személy szerint nem is bántam volna, de a kezdőshowt leszámítva nem kapunk egy, az első filméhez hasonló énekes táncos mókát. Én pedig azt gondolom, hogy aki jegyet vált a Táncoló talpakra az bizony ezt szeretné. A Jurassic Parktól sem cselszövést várunk, hanem, hogy a dínók szépen lassan felfaljanak mindenkit.

A természetvédelmi tablóba egyébként remekül illeszkedik az elgondolás, hogy a Déli sark állatait szépen lassan felvonultatják a készítők, de akkor meg nem Táncoló talpaknak, hanem mondjuk Animált sarki állatparknak kellett volna elkeresztelni a produkciót.

 

Azért rosszmájúnak lenni nem kell, mert alapjában véve működik a film. Nem az a többször nézős fajta, de karácsonyi gyereklekötésnek igazán jó, és azért a felnőttek sem fognak unatkozni rajta, hiszen a dalokat direktbe úgy válogatták a készítők, hogy jól ismert örökzöld slágereket dúdolhasson a csemetét moziba kísérő felnőtt is. A magyarosított Pink dal, a Bridge of light pedig a hozzá szabott képi világgal együtt egyenesen csodálatos. Jöhetett volna még több belőle.


 

A talpak Szombathelyen a Cinema Cityben táncolnak.

 

Hozzászólások lezárva.