Új tagja van a családnak: Karácsony Artúr. Végre egy animációs film amin lehet röhögni, sírni és nem beszélő állatok a főszereplők.
Kissé ódzkodtam Karácsony Artúrtól, mert: Ugyan már – legyintettem – ismét egy Télapós mese, ami a karácsony csodáján lovagol. Semmit mondó másfél óra, édi-bédi gyermekdalokkal. Aztán amikor más a sokadik kellemes kritikát, megjegyzést, fórumbeírást olvastam megkötöttem a nadrágszíjat és az elhatározás kemény, veszélyes ám ugyanakkor mindenre fényt derítő útjára léptem. Beültem a moziba megnézni a filmet.
Mivel nagy Aardman rajongó vagyok (A stúdió ami a Wallace és Gromitot, a Csibefutamot és az Elvitte a vizet is jegyzi.) a film már eleve pozitív előjellel indult. Ugyanakkor továbbra is aggódtam a cselekmény miatt, Tényleg kitesz ez egy egész filmet? A válaszra pedig alig kellett várnom. Szórakoztató a modern kori Télapó, a manók hada, a karácsonyi akció, az meg hab a tortán, hogy annyi karácsonyi utalás van, a fenyőalakú szakállon keresztül, a szánformájú űrhajón át, hogy bármennyire is figyeltem tuti vagy még egy tucatot kihagytam. Élvezet egyesével felfedezni a különböző ikonokat.
A filmesek egy nagyon jó egyensúlyt találtak meg a film első felében, ami lavíroz a karácsonyi édelgés és a Mission Impossible akciópengéje között. Mondjuk a felébredés nem ébredés pánik engem egy kicsit emlékeztet a Szörny Rt. gyerekriadójára, de a feelinget leszámítva nincs ebben semmi koppintás szag. Az első harmadra jellemző akció aztán egy roadmovieban folytatódik végül pedig egy ős sci-fis romantikában végződik. Lehet csak én vagyok elégedetlen, de ha alternatív folytatásként választani lehetett volna, hogy akciósban folytatódjon a film, én tuti erre voksoltam volna. Nagyon penge a manókommandó.
Nagyjából ezzel egyenértékű a karakterek kidolgozottsága. Ha a filmben lenne vicces rókamanguszta – varacskos disznó páros, még őket is bőven lenyomná Téltata. Aki szuper egyveleg. Hím soviniszta kivénhedt tábornok, megrögzött antikmódi és technika gyűlölő. Kinézetre pedig olyan mint az Interpol és a CIA által körözött pedofilok többsége. Én tuti nem ülnék a térdére mert félnék, hogy nyálat csorgatva simogatna végig tokától bokáig. Ugyanakkor ha lesz Téltata akciófigura tuti, hogy helye lesz a polcomon. Imádni való az öreg. A film második kétharmadát ő viszi a hátán, olyan poénokkal amin én és a barátnőm is sírva feküdtünk a mozi széksorai között. A mögöttünk ülő kisgyermekes család azonban ezen csöndben értetlenkedett. Oh igen, lassan 20 évvel a rendszerváltás után bevésődhetne már az emberek agyába, hogy nem minden rajzfilm mese. Azért a Karácsony Artúrt én bátran ajánlom a gyerekeknek. Jelen esetben ők a célközönség, csak néha pihent felnőtt agy kell egy-egy poénhoz.
Minden estere Kari Artúr kalandja után több szempontból is megkönnyebbülve jöttem ki a vetítőteremből. Elsősorban mert igenis lehet csinálni jó animációt a karácsonyról Disney-féle ömlengés nélkül úgy, hogy a sztori végén az ember szeme mégis könnybe lábad. Másfelől viszont, hogy a Télapónak tényleg minden egyes gyerek számít. De tényleg!