Országomat Mila Kunisért! (kritika)

A Barátság extrákkal egy kicsit kevesebb volt mint amit én vártam tőle, de persze az is előfordulhat, hogy ezúttal nem a pasik a célközönség, hanem az érzékeny lelkű csajok. Mila Kunis azonban kárpótolt mindenért, bár a Fekete hattyúban jobban megmozgatta az altestem.

 

Nemrég a nyári mozik legjobb nőjének választották Mila Kunist, így hát azt gondoltam, hogy a Barátság extrákkal az, az a film, amit a Fekete hattyú után látnom kell Kunis kisasszonytól. Már csak azért is – mert ugyan lehet valami sötét perverzió lakozik bennem – de, hát nem a fiú és lány barátság sok-sok szexszel minden férfi vágyálma? És, hogy ebből hogyan lesz egy ízléses, mégis bizsergető másfél óra, na ez az amire kíváncsi voltam. Na meg, hogy lesz egy kis villantás.

 

Ez utóbbi, sajnos, elmaradt ám nézzük a film jó oldalát. Vicces, szórakoztató és ha már korábban a célközönség kilétét feszegettem, akkor a fiúknak ott van a félistennő Mila Kunis, a csajoknak pedig a kidolgozott testű Justin Timberlake. Jó párosítás az övék, mert elhiszem, hogy tényleg barátok és, hogy ágyba is csak azért bújnak, hogy „teniszezzenek”. Azonban bármennyire is figyeltem és próbáltam rákattanni a vászonra, a sok kolléga által felfedezett bizsergető feszültséget nem éreztem közöttük. Minden a helyén volt, minden összeállt, de valahogy az a kis plusz, ami olykor-olykor feszítette volna a nacimat, nem volt meg. Alapvetően persze nem pornóra ültünk be, de ha már merész volt a trailer, a plakát és minden más körítés, akkor ezt, ha csak egy hangyapöcöknyit is, de elvárná az ember.

 

A sztori amint az a romantikus, „a két fél összebarátkozik, az egyik többet érez mint a másik aztán valahogy mégis szerelem lesz belőle” típusú, filmeknél lenni szokott, nem hoz különösebb fordulatokat. De jól is van ez így, hiszen jelen esetben az érzelmeknek kell dominálniuk. Néhány klisére azonban felhúztam az orrom. Mert nem hiszem el, hogy a forgatókönyvírók csak és kizárólag akkor tudnak plusz poénokat írni, ha ehhez egy szex centrikus és még mindig a hippikorszakban élő anyukát vagy egy Alzheimer-kóros apukát húznak elő a kalapból. Aztán előző arcpirító beszólásait, utóbbi pedig betegségéből fakadó számunkra megmosolyogtató szituációk sorát vonultatja fel. Működött volna ez nélkülük is, erre pedig példa Woody Harrelson figurája, aki minden egyes megjelenésével új színt és pezsgést hozott a vászonra.

 

A Barátság extrákkal az a film ami elhiteti velünk, még egy new york-i nagymenőnek is vannak érzelmei és felvillantja előttünk a lehetőséget, hogy egy sikeres karrier mögött bizony lehet boldog magánélet. Na meg ott a végén a nagy felismerés, hogy mennyire rövid az élet, hogy Carpe Diem, Élj a mának, ragadj meg minden lehetőséget. A kedves olvasó meg legjobban akkor jár, ha megragadja párját és megnézi a filmet. A szellemi petting után pedig jöhet a folytatás…

 

A barátság Szombathelyen a Cinema Cityben kap extrákat. 

Hozzászólások lezárva.